2.rész

Reggel ahogy felkeltem rögtön eszembe jutott, hogy suliba kell mennem. Mennyire nincs kedvem. Kiszálltam az ágyból majd a bőröndömhöz léptem mert még nem volt időm kipakolni a ruháim. Felvettem egy térdzoknit, egy virágos, nadrágot, fehér blúzt amihez egy fekete cipőt vettem fel.

Hajamat hagytam szabadon majd elkezdtem sminkelni. Amint készen voltam le akartam menni reggelizni, de rá kellett jönnöm semmi kaja nincs itthon. Majd elmegyek délután vásárolni. A vállamra kaptam a táskám majd bekopogtam Lena-hoz. Ajtót nyitott majd a nyakamba ugorva mentünk le. Eltettük a kulcsainkat majd elindultunk. Sajnos csak egy részig mehettünk együtt mert Lena már az egyetemet kezdi szeptemberben és neki is be kell mennie az iskolába. Hogy tud ő még a gimi után tanulni? Én biztos nem fogok. Elsátltam a sulimig ahol rengetegen megbámultak. Sajnálom az új gyerekeket akiket otthon én is megbámultam. Többé nem teszem, inkább barátkozom velük. Beléptem a portán ahol rögtön útbaigazítást kértem így rögtön az igazgatóiba küldtek. Szerencsére nem azért mert megvertem valakit. Volt már rá példa. Bekopogtam majd mikor engedélyt kaptam beléptem.
- Á Miss. Jason! - köszönt egy negyvenes éveiben járó férfi - Üdvözlünk az iskolánkban!
Majdnem hangosan felröhögtem mikor valami eszembe jutott. Ez a mondat olyan volt mintha a Marson üdvözöltek volna. "Üdvözlünk itt a földünkön". Most nem? Na mindegy.
- A tankönyveiért menjen az irodába, majd keresse meg a 11/c osztályt ahol keresse meg Sophia Smith-et aki majd körbevezeti önt!
- Rendben! Köszönöm és viszlát!
Kiléptem az irodából majd elmentem a szomszédba a titkárságra. 
- Jó napot! - kukkantok be a nyitott ajtón - Hannah Jason vagyok. A tankönyveimért jöttem amik jövőre szólnak!
- Ááá! - mondja a nő majd a kezembe nyom egy nagy becsomagolt dobozt - Vigyázzon rájuk mert majd visszaszedjük, hogy mások is tudják használni ha pedig nem tudja visszaszolgáltatni ki kell fizetnie!
- Értem! 
Kimentem majd a dobozt azonnal a táskámba rejtettem. Nem biztos, hogy csak könyvek vannak benne. Megkérdeztem egy szimpatikusnak tűnő lányt megkérdezi, hol van a 11/c. Ahogy kimondtam ezt az osztály a mosolya lehervadt majd eldadogta hol van és elfutott. Mi van? Mi volt ez? Mi van azzal az osztállyal? Remélem nem valami nagyon balhés osztály. Bementem az adott terembe mire mindenki rám nézett. Baromira zavarban voltam és a zavaromat csak fokozta a velem szemben lévő srác aki perverzen vigyorgott. Elkaptam a fejem valami normális ember után kutatva, de nem találtam csak a perverzen vigyorgó srácot.
- Harry hagyd már! Nem látod, hogy zavarban van! - kel a védelmemre egy agyon tetovált lány - Kit keres cicavirág?
- Sophia Smith-et! - mondom mire szemei elsötétülnek
- Te vagy az új csaj akit körbe kell vezetnem? - kérdi flegmán mire bólintok - Harry ezt még vissza kapod! - mondja a csaj 
- Cseréljünk! - kiáltja, de a csaj figyelmen kívül hagyja majd a karomnál fogva kihúz a teremből 
- Ne foglalkozz vele! Hülye állat! - nevet, de még mindig rángat így kirántom kezeim az övéi közül. Megáll majd döbbenten néz  rám majd elvigyorodik - Na, nem is vagy olyan védtelen kiscica? 
- Mutasd meg ezt a rákos iskolát had húzzak el innen! 
- Vadmacska lettél hirtelen?
Egész délelőtt flegmán magyaráz amitől a hideg kiráz. Komolyan, hogy lehet valaki ennyire bunkó? Pedig nem akartam az lenni mert nem ítélem el a külseje alapján. Nekem is vannak tetoválásaim. Van egy combomon (amit most lekentem krémmel és valamilyen ragasztóval ami kifejezetten erre van), a lapockámon, az oldalamon. És a fülemre is szoktam csatolni több fülbevalót míg kettőnek át van lyukasztva a fülem. Nem  vagyok olyan szende kiscica csak ha idegen társaságban vagyok. Ha valaki megnézi az instagramom (a facebook-ot utálom így nem nagyon használom), akkor látja a képeim amik nem a visszafogottságot tükrözik. A csaj elmagyarázta mi hol van, mi, hogy zajlik majd mielőtt kimentünk megállt egy pillanatra.
- Azért örülök, hogy itt vagy mert legalább előbb szabadulok és felhívhatom a pasim! - mondja a szemeimbe nézve - De ha rányomulsz kinyírlak!
- Nem vagyok olyan undorítóféreg már ne is haragudj! - mondom felháborodottan 
- Csak figyelmeztetés! - vonja meg a vállát - Gyere megmutatom az udvart!
Az udvar nem valami nagy cucc. Van egy füves rész, kövek, padok ahova a diákok leülhetnek, van egy DIÁK ARÉNA ami a focipályát és a kosárpályát foglalja össze, van röpi pálya és itt van a két nagy tornaterem ahol sportversenyeket is szoktak rendezni. Sophia elmondta, hogy a pályát és az udvart iskola időn kívül is lehet használni, de van egy park a sarkon és ők ott szoktak bandázni. A diákok amúgy egész nap bámultak amit nem értek. Ezt Sophia is észrevette mert meglökött majd elröhögte magam.
- A suliban én vagyok a leghíresebb csaj ezért nézik miért vagy velem! 
- Ahha! - dünnyögöm 
Hirtelen nem találom mellettem hanem egy srác szájában van. Undorodva nézek majd inkább az udvart kémlelem. Ha ez a csaj az osztálytársam lesz meg fogok itt halni. Örülök, hogy Lena itt van velem és nem vagyok egyedül.
- Hallod Soph! Van egy új csaj a suliban!
- Nálunk is! - ránt magához Sophia mire mérgesen nézek rá - Ő itt......- néz rám mire gúnyosan rá vigyorgom 
- Hannah! 
- Ja, ő itt Hannah! 
- Helló! - néz rám a jóval magasabb srác - Liam Payne vagyok!
- Csá! - mondom flegmán mert már a csajából is elegem van - Mehetek haza? - nézek a csajra aki a pasija karját karolja láthatólag elég szorosan
- Természetesen! - mondja egy erőltetett mosollyal az arcán amit én is ugyanígy viszonozok.

Liam Payne

Ha Sophia nem fogna lehet felpofoztam volna a csajt. Velem ne beszéljen úgy mint valami kutyával. Nem vagyok senkije és ő sem nekem. Komolyan az ilyen libák baromira fel tudnak húzni. Egy beképzelt plázamajom aki azt hiszi minden róla szól. 

- Nyugi Liam! - nevet fel a csajom - Ha nem bír magával jövőre úgy is meg fogom nevelni! - nevet mire rá nézek - Ő az új osztálytársam és büntiből körbe kellett vezetnem! Már bánom, hogy nem passzoltam le Styles-nak! 

- Na menjünk kajálni mert éhes vagyok! 

- Van otthon kaja? - kérdi mire megrázom a fejem - Menjünk el vásárolni! 

Hannah

Ahogy a bevásárló központban vásárolgatok olyan fura, hogy senki ismerőset nem látok. Éppen a nutelláért hajolok le mikor valaki nekimegy a kocsimnak ami az oldalamnak ütköződik. Ennek tuti nyoma marad. Felnézek a támadóimra majd mikor meglátom őket hitetlenül elröhögöm magam.

- Már megint te? - kérdi bunkón a csávó - Nem úgy volt, hogy mész anyucihoz?

- Semmi közöd hozzá, hogy hova megyek! 

- Látom nutellával akarod tömni magad! Még kövérebb akarsz lenni? - kérdi
Ez a mondat kicsit szíven ütött mert ez kinek nem esne szarul? Konkrétan azt mondta kövér vagyok pedig tudom, hogy nem vagyok az. Sokan mondják dekoratív vagyok ami igaz, de nem vagyok kövér. 

- Nekem jó alakom van, de neked nem ártana leadni pár kilót! - vigyorgok rá majd elmegyek onnan mielőtt bármit tudna reagálni

Nem akarok rossz fiúkkal kikezdeni, de nem hagyom, hogy a földbe tiporjon. Megvettem a megfelelő kajákat (ami mind mirelit), vettem pár tányért, evőeszközt, poharat. Háztartási gépeket Lena-val akarok venni mert azt úgy könnyebb elcipelni. Vettem rengeteg édességet meg gyümölcsöt. Ez a két kedvenc kajám. Mikor hazafele sétáltam tanulmányoztam a környéket majd próbáltam megtudni hol vagyok, de nem tudtam beazonosítani magam. Már későre járt és nem tudtam még Lena-t sem felhívni mert lemerült a telefonom. Kétségbeesetten nézelődöm mert fogalmam sincs hol vagyok. Könnyeim megerednek mert már órák óta bojongok és egy elhagyatott környékre keveredtem. Hogy fogok innen hazatalálni? Hiszen erre emberek sem járnak. Hirtelen nekimegyek valakinek amitől rögtön rám tőr a félelem. Felnézek az illetőre akinek gyönyörű kék szemei voltak, barna haja fel volt zselézve, tetőtől talpig feketében volt, karját pedig tetoválások díszítették. 
- Mi a baj? - kérdezi meg a könnyeimre utalva
- Eltévedtem és nem tudom, hogy jutok haza! - suttogom
- Mond el hol laksz és elvezetlek!
- Nem mert lehet kirabolsz! - mondom szemeibe nézve
- Akkor csak egy utca nevet! - sóhajtotta 
Elmondtam az utcanevet majd elindult én pedig követtem. Olyan érzésem lenne mintha követnének és néznének, de ez hülyeség. Hiszen nincs itt senki. A kóbór macskák elkerülik ezt a helyet. Mikor ismerős környéken jártunk felsóhajtottam. Befordultunk az utcánkba ahonnan már tudom hol lakunk.
- Kösz! - mondom és már mennék is
- A nevedet elárulod? - kiabál utánam
- Hannah! A tied?
-Louis! 
Bólintottam majd a szatyrokat cipelve mentem haza. Húha, húzós egy nap. A vállam amúgy már annyira elzsibatt, hogy nem is érzem.  Ahogy beléptem a lakásba Lena azonnal megölelt. 
- Hol voltál ennyi ideig? Minek neked telefon? Jól vagy? Hoztál kaját? - ezeket a kérdéseket tette fel amin jót röhögtem 
- Eltévedtem,lemerült, igen, igen! 
Letettem a szatyrokat a pultra majd elkezdtem kipakolni. A mirelitet a fagyasztóba pakoltam a felvágottat a hűtőbe majd a pékárút az alsó szekrénybe. Lena inkább kajált ami nekem sem ártott volna mert a repülőn ettem utoljára. Lena-val leültünk a nappaliba majd elkezdtünk beszélni. Ő kezdte, de én megakadtam az egyik névnél.
- Liam? - kérdem mire bólint - Liam Payne? Liam Payne az osztálytársad? - kérdem döbbenten
- Ja! - bólint - Szerintem jó fej! 
Ahogy ezt a mondatot kimondja képen röhögöm. Ugyan arról a Liam-ről beszélünk? Mert szerintem nem.
- Te miért nevetsz? Nem is ismered! - mondja gorombán Lena
- Dehogynem! A csaját is ismerem mert előttem majdnem lenyelték egymást előttem! - mondom fintorogva - Sophia a csaja az osztálytársam és neki kellett körbe vezetnie. Majd odahívta az a faszkalapot aki egy igazi bunkó. Jól néz ki, de borzalmas a modora!
- Nagyszerű! Pedig velem tök jó fej volt!
- Majd találsz mást!
- Biztos!
Ezután inkább tereltük a témát majd filmet néztünk. Nem akart aludni pedig holnap korán reggel dolgoznia kell menni mert ma délután megbeszélte a főnökével. Ebből baj lesz. Nekem is be kell mennem, de csak délutánra. Addig meg aludhatok. Lena beállította az ébresztőjét reggel hétre én pedig délután kettőre majd fürdés után hajnali kettőkor ágyba kerültem.